Házasság és szolgálat

Derek Prince-t erőteljes megtérési élménye után szinte azonnal Észak-Afrikába szállították egy katonai hajóval. Egyiptom, Líbia és Szudán sivatagjaiban eltöltött három évére visszaemlékezve azt mondta Derek, hogy a sivatag nevelte tanítvánnyá. Ugyanolyan szorgalmasan és alaposan tanulmányozta a Bibliát, mint egykor a tankönyveit. Felfedezte a böjttel párosított ima hatékonyságát is.

Amikor kialakult az adott éghajlat alatt gyógyíthatatlan bőrbetegsége, egy évig kórházban feküdt Egyiptomban. Kutatott a Bibliájában és Isten segítségéért imádkozott.
A Példabeszédek 4,20-22 hozta el számára a megkönnyebbülést:

„Fiam, az én szavaimra figyelmezz, az én beszédeimre hajtsad füledet. Ne távozzanak el a te szemeidtől, tartsd meg ezeket a te elmédben. Mert életük ezek azoknak, akik megnyerik, és egész testüknek egészség.”

Az „egészség” kifejezésre ebben a szakaszban a héber „marpe” szó szerepel, ami gyógyszert jelent. Derek elfogadta, hogy Isten az egész testének egészséget ígért, és eldöntötte, hogy úgy veszi be a Bibliát, mint mások a gyógyszert: naponta háromszor, étkezés után. Miután saját felelősségére kiengedték a kórházból, ez az orvosság teljesen és véglegesen meggyógyította a szudáni sivatagban.

Szintén Szudánban Derek az Úrhoz vezette muszlim segítőjét. Ali megváltozott élete annyira felkavarta a tábort, hogy más katonák is megkeresték Dereket, mert többet akartak tudni Jézusról.

A három sivatagi év után Dereket Jeruzsálembe helyezték. Ott találkozott egy dán hölggyel, Lydia Christensennel, aki anyaként szolgált egy kis gyermekotthonban. A család arabul beszélt, és Derek náluk gyakorolta a nyelvet. Ugyanakkor önképző módon héberül is elkezdett tanulni.

A második világháború befejeztével Dereknek nehéz döntést kellett hoznia. Már több mint öt éve nem látta a családját, és szeretett nagyapja rákban haldoklott. Biztos, egy életre szóló állása is volt Cambridge-ben. A hadseregnek kellett gondoskodnia hazautaztatásáról Angliába.

Isten azonban az akkor Palesztinának nevezett Izraelbe szólította. Ha elutazik, vajon képes lesz-e visszatérni valaha? Végül fogta jeruzsálemi leszerelő parancsát, és kilépett a seregből. Főállású keresztény szolgáló lett Jeruzsálemben. Feleségül vette Lydiát, és az otthonban élő nyolc - hat zsidó, egy palesztin arab, és egy angol - lány apjává vált.

A család együtt élte át Izrael államának megalakulását 1948-ban, és a függetlenségi háborút is. Az életüket fenyegető közvetlen veszély miatt kétszer kellett elmenekülniük otthonukból az éjszaka közepén, ki a sötét utcára, a bizonytalan jövőbe.

1948 végén, miközben az újszülött állam a túlélésért küszködött, Derek és Lydia vonakodva elhagyta Jeruzsálemet. A család Angliába utazott, ahol Derek szülei szeretettel fogadták őket.

1949-ben Derek lemondott tagságáról a Cambridge-i King's College-ban és a következő nyolc évben egy kis pünkösdi gyülekezetet pásztorolt London központjában. A tagok többsége Derek prédikálására tért meg, aki háromhetente szónokolt a Speaker's Corner-en (Szónokok Sarka), a Marble Arch-nál. Ezekre a napokra így emlékszik Derek:

„Sok élet megváltozását láttuk, de csak egy adott pontig. Számos embernek nem tudtunk igazán segíteni. Akkoriban úgy hitték a pünkösdiek, hogy aki bemerítkezett vízbe, és Szent Szellembe, valamint nyelveken szól, annak minden problémája megszűnt. De - ó, jaj! - ez nem volt igaz! Csak évekkel később, amikor már szabadító szolgálatot végeztem, tudtam segíteni a keresztényeknek a teljességgel győztes élet elérésében.”

Derek és Lydia Prince 1957-ben Kelet-Afrikába ment, hogy Kenyában vezesse a tanítók képzését. A főiskola területén Derek egy középiskolát is alapított, ahol az elmúlt harmincöt évben több ezer ifjú kenyai végezte tanulmányait.

1963-ban Derek és Lydia, Joska nevű, Kenyában örökbefogadott lányukkal együtt az Egyesült Államokban telepedtek le. Derek a Washington állambeli Seattle-ben pásztorolt egy kis gyülekezetet, amikor a szószéke előtt találkozott egy démoni megnyilvánulással. Ez a közvetlen szembeszállás a sötétség erőivel indította el szabadító szolgálatát. Személyes szolgálatával, valamint audió- és videokazettáival megszámlálhatatlan sokaságnak segített megtalálni a szabadulást a démoni kötelékektől, és a szabad életet. 1990-ban írt egy könyvet Áldás vagy átok címmel. Démonológia című könyvét pedig 1998-ban adták ki. Ezt mára sok nyelvre lefordították, és világszerte használják a keresztény szolgálók arra, hogy segítsenek Isten népének megszabadulni a generációs átkoktól, és eljutni a valódi szabadságig a Szent Szellemben.

A John Kennedy elleni merénylet tragédiája arra serkentette Derek Prince-t, hogy elkezdje tanítani az amerikaiakat a nemzetükért való közbenjárásra. 1973-ban ő volt az egyik alapítója az Intercessors for America (Közbenjárók Amerikáért) nevű szervezetnek, amely az egész országban elterjesztette üzenetét és szolgálatát. A Történelem formálása ima és böjt által című könyve, ami ugyanebben az évben jelent meg, mindenütt ráébresztette a komoly keresztényeket, hogy kötelesek imádkozni a kormányukért. Húsz évvel később Derek megtudta, hogy ennek a könyvnek a titkos fordításai elősegítették a kommunista uralom megdöntését a Szovjetunióban, az NDK-ban és Csehszlovákiában.

Az Egyesült Államok több részén ajtókat nyitottak Derek közkézen forgó tanító kazettái. Miután egy ideig Chicagóban pásztorként szolgáltak, 1967-ben Derek és Lydia hitből elkezdték az utazó szolgálatot.

Derek ugyanebben az évben Új-Zélandon látta életében először, hogy tanítása egy egész nemzetre hatást gyakorolhat. Azok az összejövetelek olyan nemzetközi szolgálatot indítottak útjára, ami bolygónk majdnem minden részére elhatott.